Feldmártól találkoztam ma reggel egy olyan gondolattal, ami nagyon megfogott. Íme: „ a transzferencia vége az a felismerés, hogy valójában abszolút senki nem tud semmit. Ha ráébredünk erre a valóságra, akkor esély nyílik arra, hogy mint egyenlő, emancipált emberek összefogjunk valódi szolidaritásban, felebaráti szeretetben. Amíg ez a felismerés nem születik meg bennünk, mindig jöhet valaki, aki hatalmat szerez és kinevezi magát Tudónak. Ez azért lehetséges, mert az a tudat, hogy senki nem tud semmit, végtelenül kellemetlen, tehát ezerszer inkább odaadjuk magunkat egy demagógnak, egy határozottnak, egy agresszornak, mint hogy felelősséget vállaljunk önmagunkért és egymásért. Ahol emberek együtt vannak, ott lehetőségük volna , hogy élvezzék az életet és egymás társaságát. Ha nem élvezik, akkor miért nem? Néha a szolidaritás futótűzként terjed, máskor kialszik még a szikra is. „